2016. augusztus 8., hétfő

Harmadik fejezet

*csendben elbújik, meg se mukkan*
Sziasztok! Ne haragudjatok, én igyekeztem, de csak most tudtam befejezni a részt. Sajna az egészet telóról pötyögtem be - a laptopom ugyanis lehet, hogy végleg felmondta a szolgálatot. Mindenesetre a sok-sok késés ellenére remélem még érdekel, mi történik a két főhősünkkel, a következő részt pedig igyekszem időben hozni, legalábbis viszonylag. Illetve még annyit, hogy köszönöm a hozzászólásokat, és örülök, hogy gyarapszunk:)
Jó olvasást! 

 Hosszas noszogatás után lehuppantam az ágyamra, ami a lejárt lábaim kitörő örömmel fogadtak. Nick nem kevés idő alatt meggyőzött, hogy hajnali fél egykor hiába hajkurászok én bárkit is, ugyanis a normális emberek ilyenkor már alszanak, így megbeszéltünk egy találkát reggel tízre az őrs előtt. Mivel nem bíztam benne, hogy valóban megjelenne, jelentőségteljesen meglebegtettem az orra előtt azt az ominózus írószert, mielőtt végleg beszálltam volna a járgányomba, és úgy hajtottam el, hogy fikarcnyit sem érdekel, ő hogyan jut haza arról a borzalmas környékről.
 Hiába fektetem le a fejemet a párnámra, nem jön álom a szemeimre. Bár nagyszerű, hogy kaptam egy nevet, viszont újként se kapcsolataim, se hozzáférésem sincs az adatbázishoz, úgyhogy gondolatban egy jókora tollvonással át is húzhatom ezt az egészet. Egyetlen reményem Nick, és ez még jobban elkeserít, valahogy nem tudok biztosra menni abban, hogy segítő szándékkal viszonyul hozzám. Valahogy mégiscsak elalszom, bár az aggodalmam még így sem hagy el.

2016. július 11., hétfő

Második fejezet

Sziasztok! Na, látjátok, mit ígértem? Akárhogy is próbálkozom ezzel az "időben jövök" dologgal, nem fog menni (bár csak két napot késtem), úgyhogy ezentúl nem is fogom kijelölni a részek érkezésének napját, csak rakom, amikor tudom. A laptopom egy héttel ezelőtt csütörtököt mondott, úgyhogy a rész több, mint felét telefonról pötyögtem, így az esetleges hibákért előre is elnézést. Egyébként nem is tudom elhinni, hogy már 35 emberkét sikerült meggyőznöm, egyszerűen hihetetlenek vagytok, és a sok hozzászólás is nagyon jól esik, amit tőletek kapok. Úgyhogy nem is húzom tovább a szót, itt lenne ez újabb fejezet:)
Jó olvasást!

 Mindig kitartó és magabiztos voltam, de a tény, hogy a tervemnek több buktatója van, mint biztos pontja, kikészíti az idegeimet. Bizonytalanságtól hömpölygő gyomorral szállok be a csotrogányomba, és szándékosan, a szokásosnál jóval lassabban szelem végig az utakat. Most eszembe sem jut lejárt parkolóórákat figyelni, a szemeimmel csak a szembetűnő, rikító vörös hajat keresem, ami ahhoz az egyetlen személyhez tartozik, aki segíthetett nekem megoldani az ügyet.
 Végigpörgetem az agyamban az adatokat, amit abból a papírvékony aktából megtudtam. Bár az eset annyira váratlanul érte az igazságszolgáltatás intézetét, hogy még fel sem ocsúdtak a döbbenettől, így is úgy éreztem, mérföldekkel a társaim előtt voltam. A bajtársiasság megkövetelte volna, hogy információmat a többiekkel is megosszam, de a bizonyítási vágy erősebbnek bizonyult, és tekintve, hogy van mit megmutatnom, még bűntudatot sem érzek.

2016. június 24., péntek

Első fejezet

Sziasztok! Azzal szeretném kezdeni, hogy ezer köszönet a folyamatos bíztatásért, komolyan, nagyon jól esik:) Szerencsére most időben megérkeztem, de ne nagyon szokjatok hozzá, ugyanis ez nem jellemző rám. Itt említődik meg az a dolog, amiben a történetem leginkább elüt a filmtől, ez ugye végig fogja kísérni az egész történetet.
Jó olvasást!

 Bírságolás? Komolyan?!
 Még mielőtt időm lenne végiggondolni, voltaképpen mit is csinálok, felpattanok a székről, és Bogo hadnagy után eredek.
 – Uram? – kiabálom, mire megtorpan, és megfordul.
 – Igen?
 Amúgy sem kedves arca most egyenesen ijesztő, ajkai egyetlen vonallá préselődnek, szemöldökét kérdőn felemeli. Megfordul a fejemben, hogy jobb lenne, ha benyögnék valami kedveskedő sablonmondatot, de megemberelem magam, és egy nagy mosoly kíséretében hadarni kezdem.

2016. június 17., péntek

Prológus

 Sziasztok! Először is, húha:O Köszönöm szépen annak a 14(!) embernek, aki vakon feliratkozott, valamint a biztató sorokat, amiket kaptam. Azt hiszem, ennek meg is van az eredménye, ugyanis  annak ellenére, hogy csak egy hét múlva akartam meghoztam a prológust. Az első fejezet azonban tényleg csak egy hét múlva jön, viszont az jóval hosszabb és eseménydúsabb is lesz:)
Jó olvasást!

A szüleim rettenetesen aggódnak, ennek ellenére támogatnak, és minden fenntartás nélkül kikísérnek az állomásra. Anya útközben elvétve elejti, hogy milyen nagyszerű lenne, ha mégiscsak továbbvinném a családi farmot, mert akkor bizony aranyéletem lenne, és semmiben nem szenvednék hiányt. Erre apa rendszerint rávágja, hogy még semmihez sincs késő, és visszafordulhatunk, viszont én nem engedek. Bármennyire is biztos jövőm lenne a családi vállalkozással, nekem nem ez kell. Azt szeretném, hogy még egyszer úgy érezhessem magam, mint hetekkel ezelőtt.

2016. június 16., csütörtök

Magyarázkodás

avagy röviden arról, miért is nyitom meg ezt a blogot, valamint mit találhattok itt

Vagy akár mondhatjuk azt is, hogy be akartam mutatkozni. Nézőpont kérdése.

Szóóóóval, első körben üdvözölnék mindenkit, aki véletlen idetévedt és azokat is, akiknek az orra alá dugtam szerény blogocskám linkjét. Rákérdeztem több csoportban is, hogy szeretnétek-e olvasni egy nemrég kijött mesefilmről egy általam írt fanfictiont, és viszonylag sok visszajelzést kaptam, így nem is hezitáltam. Ez a film nem lenne más, mint a Zootropolis, amit kicsit elferdítve, de azért mégis valahogy eredetében meghagyva próbálok visszaadni.

Tulajdonképpen eredetileg bele sem akartam kezdeni, hiszen eszméletlen gyerekesnek tartottam az egészet, meg amúgy sem voltam benne biztos, hogy bárkit is érdekelne, de annyi ötletem gyűlt össze, hogy arra jutottam, ezt muszáj lesz megosztanom.

Ja, amúgy Zelda vagyok, újrakezdő bogger. Ne aggódj, ha nem ugrik be a nevem, eddig mindössze egyszer próbáltam szerencsét a bloggervilágban, kb. másfél éve, de... nos, inkább nem jellemezném az akkortájt rám jellemző teljesítmény. Azonban úgy gondolom, mostanra elég sokat fejlődtem, mind szókincs, mind helyesírás tekintetében, és talán picit jobban képes vagyok a realitás talaján maradni. Erről igazából majd nektek kell döntenetek, de remélem, hogy nem okozok csalódást.

Magáról a blogról egyenlőre csak annyit mondanék, hogy lesz egy fő történet, de amint említettem, nagyon sok ötletem van, így elvétve akár még novellák is előfordulhatnak. Az biztos, hogy a főtörténet végén sem lesz zárás. A cím pedig, ha valaki nem tudná, a filmből jön, nem valami kóbor angol szintagma. A "sly" "ravasz"-t, a "sweetheart" pedig "aranyom"-at igazából szívemet, de nem így fordítják jelent, és mivel magyarul ez elég idiótán hangzik, így maradtam az angolnál.

Annyi változtatás biztosan lesz, hogy a szereplők emberek lesznek. Ezzel együtt jön, hogy meg kell változtatnom néhány személy- és helyiségnevet, vagy az angolt fogom használni, ezen még dolgozom. És a történet sem egy az egyben fogja követni a film cselekményét, de azért hasonlóságok lesznek.

Nos, most hogy válaszoltam minden fel nem tett kérdésre, első körben ennyi lenne. Mit gondoltok, láttok benne fantáziát?

2016.06.24.
A blog hivatalos nyitásának (prológus megjelenésének) időpontja.